Szindikátusi szerződésben alkalmazott kontrolljogok kockázati tőkebefektetés során – Drag along & tag along

Több írást közöltünk oldalainkon a kockázati tökebefektetés során alkalmazható kontrolljogokról. Két, alapvetően angolszász gyökerű jogintézményt már érintettünk, ez volt a hígulás (dilution) és a vesting (valamint reverse vesting). Hígulásnak (dilution) azt neveztük, ha egy befektetést követően ismételt tőkebevonás történik a társaságba, ám aki a szükséges forrást biztosítja, nem azonos a korábbi befektetővel, továbbá kedvezőbb feltételek mellett jut részesedéshez a céltársaságban és ezzel a korábbi befektető részesedése csökken. A hígulásról és a hígulás elleni védelemről bővebben ügyvédi társulásunk oldalán olvashat. A vesting lényege az alapítói érdekeltség fenntartása (és így az alapító személyében rejlő kockázat minimalizálása). A gyakorlati megvalósítása szerint: a kockázati tőkebefektető jelzi az alapító felé, hogy csak akkor fektet be a társaságba, ha az alapító a társaságban fennálló üzletrészének 50%-ától megválik, majd három éven belül meghatározott ütemezéssel azt visszaszerezheti. Ez azt jelenti, hogy ha a tőkebefektetést követően az alapító azonnal kilép a társaságból, akkor az üzletrészeinek a felét elveszíti, azonban ha a hároméves időszak alatt jogviszonyát fenntartja, minden évben a befektető által megszerzett részesedés 1/3-át visszakapja. Ezt nevezzük fokozatos részesedésjuttatásnak. A vesting fordítottja a reverse vesting, amikor az alapító megtartja az üzletrészét, azonban vételi jogot alapítanak ennek egy részén (vagy egészén) a befektető részére arra az esetre nézve, ha az alapító együttműködési vagy személyes közreműködési kötelezettségét nem teljesíti. A vestingről és a reverse vestingről itt írtunk bővebben. A megoldások hazai jogi környezetben történő alkalmazása nehézkes és kissé bonyolult (adójogi szabályok, társasági szerződés vagy alapszabály rendelkezése a társasági részesedés átruházásáról, további cégjogi szabályok, etc.), továbbá – visszautalva ügyvédi társulásunk korábbi bejegyzésére -, amennyiben a szindikátusi szerződés vagy a külön átruházó megállapodás nem nyilvános – bár érvényes kötelmi jogi kötelezettségvállalást keletkeztet – nem lesz alkalmas a kívánt társasági jogi joghatás kiváltására és csak a felek között válik hatályossá.

Jelen írásban egy további angolszász gyökerű jogintézményt  a tag along – drag along intézményét mutatjuk be. A drag along és tag along jogok, vagyis az együtt-értékesítési kötelezettség, valamint az együtt-értékesítési jog a befektetőt védő intézmény, ami arra biztosít lehetőséget, hogy egy jónak mutatkozó vételi ajánlat esetén biztosított legyen a befektető számára az eredményes kiszállás lehetősége a céltársaságból, hiszen a szakmai befektetők csak átmeneti szereplők egy startup vállalkozás életében. Tehát a korábbiakban megvizsgált kontrolljogokhoz képest a tag along és drag along jogok a kockázati tőkebefektetés végső szakaszához kapcsolódnak, a befektető tényleges nyereségének realizálását segíti elő. Ezek a biztosítékok – ahogyan nevük is mutatja – az angolszász jogi gyakorlat termékei, azonban alkalmazhatóságuknak a magyar jogban nincs akadálya, így a következőkben ezek rövid áttekintésére teszünk kísérletet.

A kockázati tőkebefektetések határozott időre szólnak, tehát a befektető a term sheet időszakában, vagyis az igények előzetes felmérése körében hoz döntést arról, hogy milyen feltételekkel, milyen megtérülési idővel kíván a céltársaságba befektetni és onnan kiszállni. Az exit célja a befektető részéről a céltársaságban szerzett üzletrészének vagy részvényeinek értékesítése a szerzéshez képest magasabb áron. Ha az exitre ilyen feltételekkel kerül sor, akkor a befektetés eredményes volt. Tehát a befektető arra játszik, hogy a befektetési időszak alatt a céltársaság értéke növekedjen, ez azonban önmagában kevés, ezen túl a részesedésének értékesítésére, vagyis az általa a céltársaságba invesztált pénzösszeg többszöröséhez kíván hozzájutni. Ennek érdekében a befektető általában nem tart igényt a társasági részesedése után járó osztalékra és a teljes döntési szabadságot igényel magának abban a kérdésben, hogy a befektetés során szerzett társasági részesedését az exit idején kinek, mikor és milyen feltételekkel értékesítse. Ezt megteheti az alapítók vagy kívülálló harmadik személyek javára.

Amennyiben a céltársaságra vételi ajánlat érkezik, normális esetben a társaság alapítói döntenek abban a kérdésben, hogy értékesítik-e az ajánlattevőnek vagy sem. Másként alakul az alapítók ezen jogosultsága, ha a társaságban egy befektető is részt vesz. Ebben az esetben ugyanis a befektető meghagyja magának azt a jogot, hogy a vételi ajánlat elfogadásáról határozzon. Szerencsés esetben az alapítók és a befektető egyetértenek az ajánlat elfogadásában vagy annak elutasításában, de előfordulhat az is, hogy nem. Ez utóbbi esetre a szindikátusi szerződésben kiköthető a befektetőt megillető drag along jog. Ennek lényege, hogy a befektető a saját részesedésének értékesítése mellett arra kötelezheti az alapítókat, hogy saját társasági részesedésüket a befektetővel azonos feltételek mellett értékesítsék. Ez a jogosultság a befektető társaságból történő kiszállását biztosítja a tőkebefektetéstől számított és a szindikátusi szerződésben meghatározott türelmi idő leteltét követően. A befektető az őt megillető drag along jogát csak olyan vevői ajánlat esetén gyakorolhatja, amely meghaladja a szindikátusi szerződésben előre rögzített értéket. Ezen érték megállapítása az alapítók érdekeinek védelmére hivatott.

A drag along jog „párja” a tag along jog, vagyis annak lehetősége, hogy amikor valamely alapító értékesíteni kívánja társasági részesedését harmadik személynek, akkor ezt a befektető vele együtt, azonos feltételekkel megtehesse. Az intézmény célja, hogy a befektető vagy akár a kisebbségben lévő tag ne „ragadjon bent” a társaságban, továbbá a befektető a befektetése után remélt nyereséget az alapító taggal történő együtt-értékesítéssel is realizálhassa. A tag along jog nem csak a befektető javára, hanem a többi tag számára is kiköthető a szindikátusi szerződésben. Az együtt-értékesítés csak lehetőség és nem jogosultság.

A hatályos magyar jogban a fent bemutatott intézmények a vételi és az eladási jognak feleltethetők meg: drag along jog, mint vételi opció és tag along jog, mint eladási opció. Akár vételi, akár eladási opció biztosításában állapodnak meg a felek, annak alakszerűségi érvényességi kelléke az írásba foglalás, továbbá a megállapodásban rögzíteni kell a jogosultság tárgyát és annak vételárát. Tag along és drag along jog esetében a vételár meghatározása nehézkes lehet, hiszen a jogosultság tárgyát képező társasági részesedés értéke folyamatosan változik, erre tekintettel viszont egy számítási mód is elegendő lehet a vételár meghatározására vonatkozó követelmény teljesítésére vagy minden más módszer, ami alapján a jogosultság gyakorlása esetére az ellenérték pontosan és minden kétséget kizáróan megállapítható. A jogalkotó más megkötést nem rögzít az opciós jogok gyakorlása tekintetében.

Annyi megjegyzéssel kívánunk élni a tag along és a drag along jogok alkalmazása körében, hogy ezen jogosultságok gyakorlása a céltársaság személyi összetételében jelent változást, továbbá társasági részesedés kívülálló személyekre történő átruházását eredményezi, ezért a szindikátusi szerződés tartalmának kialakítása során tekintettel kell lenni a társasági szerződés üzletrész és az alapszabály részvény átruházására vonatkozó szabályaira.

 

Startup joggal, startup befektetéssel kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére.

dr. Dobos István ügyvéd, dr. Kőhidi Ákos ügyvéd, egyetemi docens, dr. Nagy Barna Krisztina egyetemi oktató
Dobos – Kőhidi Ügyvédi Társulás [Budapest – Győr]
office@doboskohidi.eu
36 30 308 81 51 vagy 36 30 586 61 62

Comments are closed